A hetedik szoba története

2017. november 10. 08:25

Gyerekkorom óta csodálom Mészáros Márta filmjeit, kiváltképp a Napló-sorozatot. Az interjúit is mindig faltam, mert lenyűgözött a dús személyisége, az életimádata, az emberismerete, a nyers őszintesége. Mégis csak most, jópár évvel azután, hogy filmekről írok és filmesekkel interjúzom adatott meg a lehetőség, hogy életemben először találkozzam vele. A lakására hívott, és ott volt vele állandó alkotótársa és forgatókönyvírója, Pataki Éva is. Néhány órával azután érkeztem, hogy megnéztem legújabb közös munkájukat, az Aurora Borealis: Északi fényt, és még sokáig a hatása alatt voltam. De mire eljutottunk a beszélgetésig, már egy másik hír kólintott minket fejbe.


Azon a napon találkoztunk, amikor Makk Károly meghalt. Amikor beléptem Mészáros Márta lakásába, és megláttam őt, azt hittem, ebből ma nem is lesz interjú. Csak kóválygott a lakásban, körülötte jöttek-mentek az emberek (ott volt az egyik unokája, és az Aurora Borealis vágója, Szántó-Komlóssy Annamária is), ő meg egyre csak azt ismételgette, hogy nem tudja, ez hogy történhetett. Pedig egy örömhír is szóba került:  nem sokkal korábban Pataki Évával tagjai közé választotta az Amerikai Filmakadémia, ezentúl szavazhatnak az Oscar-díjról. De Mészáros Mártát továbbra is a gyász sokkja ölelte körbe. Azt mesélte, még a kutyája, Pedro is megérezte rajta. Amikor levitte sétálni, szokásával ellentétben nem húzta-vonta, hogy menjenek gyorsabban, hanem hagyta, hogy a gazdája csöndben lépegessen mögötte. És amikor egy pad közelébe értek, hátrafordult, hogy nem akar-e leülni. Ez volt az első történet, amivel Mészáros Márta megajándékozott, és onnantól igazából felesleges volt megszólalnom. Ömlötte a történetek, én meg csak hallgattam, és magamban hálálkodtam az élményért.

Az interjú azonban nem ide készült, úgyhogy most nem tudom közölni. Ha érdekel Titeket, vegyétek meg a HVG Nők aktuális számát. Az Aurora Borealist pedig feltétlenül nézzétek meg, mert csodálatos film. Most egy mási filmről lesz szó, amit Magyarországon alig vetítettek, ezért én sem láttam, pedig Mészáros Márta nagyon szereti, Pataki Éva pedig a legjelentősebb munkájukként tartja számon. 

Mészáros Márta: Abban az időben háromlaki életet éltem: Budapest, Varsó és Párizs között ingáztam. Nagyon sok francia filmes barátom volt Jeanne Moreau-tól kezdve Isabelle Huppertig, és mindig lehetett valakinél aludni. Egy nap Fanny Ardanttól kapok levelet, amiben azt írja, hogy látta két filmemet, nagyon tetszettek neki, és szívesen dolgozna velem. Amikor legközelebb Párizsban jártam, talákoztunk, és teljesen egymásba szerettünk. A férje operatőr volt, annak a legjobb barátja pedig egy olasz producer. Nekem épp volt egy filmtervem, mert korábban találkoztam egy lengyel zeneszerzőnővel, aki teljesen beleszeretett a karmelita rendbe, és ez nekem is felkeltette az érdeklődésem. Így találtunk rá Edith Stein történetére, aki egy ortodox zsidó családba született, aztán filozófiát tanult, majd áttért a katolikus hitre, és karmelita apáca lett. Na, ebből akartam filmet forgatni Fanny Ardant-nal a főszerepben. De Fanny egy okos lány volt, és egyszer csak azt mondta: “Nézd, Márta, én bármit eljátszok neked, de el tudod te képzelni, hogy egy gazdag monacói lány hiteles legyen egy szegény karmelita apáca szerepében? Nem akarom elbaszni a filmedet.” Mert tényleg úrinő volt minden ízében, egy született burzsoá. De az olasz producer, Francesco Pamphili annyira szerette a forgatókönyvet, hogy azt mondta: Fanny nélkül is megcsinálja, lengyel koprodukcióban. Csak egy kis magyar pénz kellett még, hogy ha már magyar a rendező, legyen magyar koprodukció is. És akkor a Budapest Filmstúdió akkori vezetője, Kardos Feri beszállt tíz százalékkal. Később kiderült, mennyire jól járt vele, mert két évvel később II. János Pál pápa szentté avatta Edith Steint, és a Vatikán kiadta a filmet dvd-n, amitől az egész világon terjeszteni kezdték.

Pataki Éva: Na, de akkor még kérdés volt, hogy ha nem Fanny Ardant játssza el a főszerepet, akkor kicsoda. Szabó István azt mondta, Bukarestben van egy fantasztikus színésznő, Maia Morgenstern, őt kellene megnéznünk. Addigra ő egy fogalom volt Bukarestben, ahol a Zsidó Színházban játszott, és forgatott egy-két külföldi filmet is. Én nem tudtam veled menni, de te elutaztál, és amikor visszajöttél, azt mondtad: megvan.

M.M.:  Igen, én azonnal elutaztam Bukarestbe, és még aznap megnéznem őt színházban, emlékszem, rohanni kellett a repülőtérről. Tényleg döbbenetes volt, fatnasztikusan játszott. Utána bementem hozzá az öltözőbe, és azt mondtam neki: “Megvagy, gyere Varsóba”. De ő nem tudott velem jönni, mert épp egy román filmet forgatott, és volt még pár napja belőle. Megbeszéltük, hogy pár nappal később utánam jön. Elrepültem Varsóba, és mondtam az öreg Pjotreknek (Piotr Sobocinski – a film operatőre), aki akkor még fiatal volt, hogy megvan a főszereplőnk, egy román színésznő az. Nem fogadta kitörő lelkesedéssel, kissé szkeptikus volt. De pár nap múlva valóban megérkezett Maia, egy ronda lódenkabátban, egy hülye sapkával a fején. Megállt a stúdióban, és azt mondta: “Bonjour!”, mert angolul nem beszélt. Pjotr meg rám nézett, és abban a pillantásban minden kételye benne volt. Najó, mondtam Maiának, hogy menjen át a sminkbe, mert hoztunk neki egy karmelita kosztümöt, azt vegye föl. És akkor visszajött a Maia, megállt a gép előtt, és akkor a Pjotrek föltolta a szemüvegét a homlokára, belenézett az objektívbe, hallgatott, rám nézett, és azt mondta: “Martusu, dobzse.” Még meg sem nyomta a gombot, de már látta, hogy jó lesz.

A film végül külföldön nagy siker lett, a Velencei Filmfesztiválon több díjat is nyert. Magyarországon viszont nem szerették, alig játszották moziban.

P.É.: A zsidók nem szerették, mert a főhőse katolikus apáca lett, a keresztények meg nem szerették, mert zsidó volt.

M.M.: Viszont Piotr kapott érte operatőri díjat Lengyelországban, és amikor elhívták Hollywoodba dolgozni, megmutatta ezt a filmet Mel Gibsonnak. Ő pedig ezalapján kérte fel Maiát a Passióra, Szűz Mária szerepére. Van is valahol egy levelem Mel Gibsontól, amit Maia hozott nekem a forgatásról, az áll benne: “Kedves Márta! Nagyon örülök, hogy csodálatos rendezőnők is vannak a világon.” Valami ilyesmi. Tetszett neki a film. Így választotta ki Maiát, akinek aztán két millió dollárt fizetett a Szűz Mária szerepéért. Maia meg időnként felhívott: “Márta, még tart a pénz. Ne segítsek?” Mondom neki: “Nem, ez a tiéd.” De két hónap múlva megint telefonált: “Márta, még mindig van belőle! Most?”

P.É.: Aztán egyszer csak már nem tartott…

M.M.: Igen, egyszer épp játszott valamit Budapesten, és akkor azt mondta: “Mártuska, meghívlak ebédre, de a pénz már nincs meg.”

P.É.: A filmnek végül itthon is lett egy kis rajongótábora, néha elhívnak egy-egy vetítésre. De külföldön sokkal nagyobb. Egyszer egy argentín színésznő felhívott, hogy annyira tetszett neki, hogy azt szeretné, ha írnék belőle egy monodrámát. Ez meg is történt. Nagy hatása lett.

Ennyi a történet. Úgy illene, hogy azzal végezzem, hol lehet megnézni, ha valakinek most felkeltette az érdeklődését. De sajnos nem tudom. Nem lehet csak úgy beszerezni. Én megkaptam tőlük, és természetesen lenyűgözött. Maia Morgenstern tényleg egy istennő. De hatalmasat alakítanak azok a színésznők is, akik az Aurora Borealis: Északi fény főszerepeit játsszák: Törőcsik Mari, Törőcsik Franciska, Tóth Ildikó és egy osztrák színésznő, Eva-Maria Prosek. Őket még meg lehet nézni a moziban, és ajánlom, hogy ne hagyjátok ki.

Kereső
OK

RSS