Rula Jebreal: Miral

2011. november 29. 16:15

Egy dolog miatt érdekelt: Julian Schnabel miatt. Rula Jebreal az új nője. Az ő könyvéből készített filmet. Eddig bíztam Schnabel ízlésében, de most kifogásokat keresek a számára.


Schnabel nemcsak jó rendező, de híresség is. New York-i híresség, értelmiségi híresség (például mindenhová pizsamába jár, a legelőkelőbb ünnepségekre is, a New York-i házát meg pinkre festette), a Miral körül mégis fura csöndet érzékeltem. Már rég elkészült, és még mindig nem mutatták be, aztán bekerült a tavalyi velencei filmfesztivál versenyprogramjába, és onnan újra vissza a dobozba. De nem is csak a csönd volt fura, hanem volt valami zavar is körülötte. Mintha egy zsidó szervezet tiltakozott volna ellene – innen tudtam meg, hogy a történet egy palesztin politikai aktivistáról szól -, és nehezményezték, hogy Schnabel zsidó létére ezt a történetet választotta, és ezt a nézőpontot. Ettől mondjuk csak izgalmasabban hangzott.

Később valaki átküldött egy interjút az íróval, Rula Jebreal-lel, és megdöbbentett, mennyire gyönyörű. Egy olyan szépség, akire joggal használják a „stunning beauty“ kifejezést.

Aztán szülinapomra megkaptam a könyvet.

Gyanús volt az elejétől fogva, de sosem ítélkezem az elején. Legalább a századik oldalig várok, abbahagyni is csak utána merek bármit. Ezt nem hagytam abba, csak beláttam: mégis helyes volt az első benyomás. Ez egy szar könyv. Ez a nő nem író. Nemcsak stílusa nincs, meg érzéke ahhoz, mit kell leírni, és mit nem, de maga a történet is rettenetesen egyszerű, egydinemnziós, kiszámítható és közhelyes. Egyszóval unalmas.

Egy idő után irtóra elkezdett zavarni, hogy nincs ábrázolva a másik oldal, csak a palesztin, hogy izraeli zsidók nem is szerepelnek a történetben, noha végig arról van szó, mekkora elnyomók, milyen igazságtalanság, ami a palesztinokkal történik. A végére aztán mégis akadt egy, de ő is csak azért, hogy a palesztin nézőpontot erősítse. Egy jó zsidó, aki szégyelli magát.

A jó háborús filmekben mindig látjuk a két oldalt, többnyire azt is, hogy egyformán bűnösök és esendők. Egy jó holokauszt-filmben mindig van jó német, és rossz zsidó. De mindenekelőtt vannak benne karakterek mindkét oldalon.

Fogalmam sincs, Schnabel hogy csinált a Miralból filmet, de már nem is vagyok olyan kíváncsi rá. Bár egyszer azt hallottam, hogy igazán jó filmet csak középszerű regényből lehet forgatni, mert abból nem kihagyni kell a sok fontos részletet, hanem éppen megtölteni. Ez most nem érdekel. A Miralt elkönyveltem Schnabel botlásaként, a vak szerelem számlájára írom, mert persze összejött Rula Jebreallel, és otthagyta érte a feleségét. A szépségének nem lehetett ellenállni. Nincs is ezzel semmi baj - vénülő, őszülő, gömbölyödő öregember, kapott még egy ajándékot az élettől.


Rula meg kapott cserébe egy kis figyelmet Amerikából, mert a pasija révén azonnal belecsöppent a New York-i értelmiség krémjébe.
 

Kereső
OK

RSS